Harangláb - Aquilegia

A harangláb rövid virágzású, virágzás után levele visszahúzódik. A haranglábak hajlamosak a kereszteződésre, így új törzseket és színeket hozhat létre. A magképződés lerövidíti a növény élettartamát, ezért a legjobb, ha az elnyílt virágot azonnal eltávolítjuk, kivéve, ha szeretnénk, ha elszórná magjait. Viszonylag rövid életű évelő, 4-5 év elteltével általában kipusztul, ilyenkor újra vetés szükséges. Ugyanakkor mivel a növény önvető, ezért évről-évre egyre több harangláb jelenik meg a kertünkben, de helyük sosem állandó, „vándorolnak”.
Alak: kompakt, kis bokorrá fejlődő évelő.
Virág: Sokféle, gyakran kétszínű, néha telt bókoló, sarkantyús, melynek csészelevelei is színesek.
Levél: A harangláb levele általában kékeszöld, kétszeresen-háromszorosan összetett.
Tenyészhely: Napos helyet kedvel, de félárnyékos helyen is virágzik.
Talaj: Semleges, vagy kissé savas, jó vízelvezetésű talajba ültessük. Átlagos vízigényű, de szereti, ha nedves, nyirkos a talaja. A nagyon meleg talajt nehezen viseli.
Felhasználás: Nagyobb csoportokban ültetve a leglátványosabb! A növény jól érvényesül más évelők közé ültetve, de mezőt alkotó évelőként is alkalmazhatjuk. Az alacsonyabb növekedésű harangláb fajták sziklakertbe is ültethetők. Nektárban gazdag virágait a méhek és rovarok gyakran felkeresik.
Ültetés: A tőosztást nehezen tolerálja, ezért inkább magról vessük. Kora tavasszal (fagyok után, kora nyáron vagy kora ősszel közvetlenül is elszórhatjuk a magokat. Vékonyan szórjuk be földdel, tartsuk nedvesen. Kerüljük a nagyon hidegben vagy hőségben történő közvetlen vetést.
Beltéri ültetése tavasszal vagy ősszel történik: A magokat szórjuk a cserépbe tett virágföldre. A talajt mindig tartsuk nedvesen. Ha előbújtak a növények, tegyük világos helyre. Fokozatosan szoktassuk a kiültetéshez. Fagyok elmúltával kiültethetjük. Kiültetés után rendszeresen öntözzük.
Betegség: ellenálló
Figyelmeztetés: A növény minden része mérgező!