Izsópfű (Agastache)

Az izsópfű jellemzői:

Alak: Magas, 90-120 cm, erőteljes növekedésű.
Levél: Fűrészes szélű, lándzsa alakú. A levélzete jellegzetesen ánizsillatú.
Virág: Felfelé törő, levendulára emlékeztető évelő. Nyár közepétől ősz közepéig virágzik.

Az izsópfű felhasználása és vetése:

Tenyészhely: Napos vagy félrányékos helyen, jó vízáteresztésű talajban érzi jól magát. A pangó vizet nem tűri (a gyökere könnyen megrohad). Téli védelmet igényel.
Felhasználása: Széleskörűen felhasználják a gasztronómiában (ételek ízesítésére, dekorálásához, teafűnek).
Kültéri vetés: Közvetlenül a virágágyba április-május környékén, de mindenféleképpen a fagyok elmúltával, vagy ősszel, 12 héttel az első fagyok előtt.  Az ültetésre válasszunk napos időt. A talaj felső rétegét gazoljuk ki, szórjuk rá komposztot, egyengessük el. A magokat sűrűn szórjuk rá, és takarjuk be 5-6 mm földréteggel. A talajt tartsuk nedvesen. A magoncok az ültetés után 14-21 nappal bújnak ki a földből. Amikor már 2-3 levelet növesztettek, ritkítsuk meg őket, hogy egymástól kb 40 cm-re legyenek.
Beltéri vetés: Előcsíráztatása tálcán 6-8 héttel az utolsó fagyok előtt: a magokat szórjuk a földdel teli tálcára, és takarjuk be vékonyan egy újabb 5-6 mm réteggel. A talajt tartsuk 21-23 °C-on. A magoncok 14-21 nap múlva bukkannak ki a földből, ezután napos helyre tegyük őket. Ha már 3-4 levelet növesztettek a magoncok, akkor érdemes külön átültetni őket cserepekbe, hogy gyökerük megerősödhessen. Kiültetés előtt érdemes a növényt 6-7 napig akklimatizálni a kinti hőmérséklethez egy védett helyen. A kiültetéshez válasszunk felhős napot. A beltérben vagy melegházban előcsíráztatott növények előbb kezdenek el virágozni.
Betegségek: Károkozóknak jól ellenáll, de a lisztharmat megtámadhatja.

Szállítás:

A izsópfűvet konténeres és virágmag kiszerelésben is megvásárolhatod.