Leander

A leander az egyik legnépszerűbb mediterrán növény a hazai kiskertekben. Szinte alig van terasz, ahol ne díszlene pár példány. Megfelelő tápoldatozás és teleltetés mellett hosszú életű, dúsan virágzó, hálás növény.

Alak: Fás szárú, mintegy 3 m magasra növő örökzöld cserje vagy kisebb fa, dézsában tartva ennél kisebb
Virág: Szimpla vagy dupla szirmú, színes virágai az ágak csúcsán nyílnak. Az öt sziromlevél az óramutató járásával egyező irányban csavarodott, ettől a virág kis kerékre emlékeztet. Színe lehet fehér, sárga és a rózsaszíntől a bordóig bármilyen árnyalatú. Illata „édeskés”, átható.
Levél: Kemény, csupasz, bőrnemű, 10–15 cm hosszú, tojásdad, sötétzöld levelei hármasával nőnek a felálló ágakon.
Származási hely: Közel-Kelet, India, Földközi-tenger vidéke.
Tenyészhely: Szereti a napos, meleg helyet és a sok vizet.
Talaj: A talaj iránt nem túl igényes, de az enyhén meszes, kissé kötött talajt kifejezetten meghálálja. Szélcsendes, védett helyen fejlődik a legszebben.
Felhasználása: Fagyérzékeny növény. Dézsában nevelve, megfelelő gondozás mellett gyönyörű dísze a napos balkonoknak, verandáknak.
Gondozása: Fejlődési és virágzási időszakában hetente tápoldatozni kell, amiben a nitrogén, kálium és foszfor egyenlő mértékben kívánatos. Kifejezetten a virágzás megindításához-fokozásához a foszfortartalmat kell emelni. Fajtától függően 0 és −10 °C között már károsodnak, ezért a magyarországi éghajlaton télen csak fagymentes helyen tárolható. A legelőnyösebb +5 és +10 °C között teleltetni, melegebb helyen elszaporodnak az élősködők. Szükség esetén hűvös, sötét helyen is jól átvészeli a hideg időszakot. Ez alatt ritkábban szabad öntözni. Valamennyi fényt – többek szerint – ilyenkor is kell kapnia. Formája metszéssel könnyen alakítható. Lemetszett ágain néhány héten belül újra kihajt.
Ellenállóság: Kényes a levéltetvek és atkák támadására, ezek ellen permetezni ajánlatos. Gombabetegségek is előfordulhatnak rajta.