Repcsény (Erysimum)

A repcsény jellemzői:

Alak:  Felálló szárú dísznövény, 25-50 cm magas, sötétzöld levelekkel. A sárga viola télen úgy néz ki, mintha megfagyott volna, de a növények a melegebb időszak beköszöntével felélénkülnek.
Virág: A nemesítések hatására az eredeti sárga-barnás narancs színtől mára aranysárga, narancs színű, rózsaszín, krémszínű, barackszínű, vérvörös, skarlátvörös, mályvaszínű, lila virágúakat, sőt teltvirágú változatot is találni a kínálatban. Gyakran előfordul, hogy az elnyílt alsó virágok helyén már kifejlett toktermések vannak, míg a csúcson az utolsó virágok nyílnak. Április végétől virágzik kora nyárig virágzik.
Levél: kissé szürkés árnyalatú, lándzsa alakú levelei vannak a szár teljes hosszában.
Származási hely: A keresztesek családjába tartozik mint a káposzta, retek, karalábé. Az alapfaj nagymamáink kertjének kedvelt virága, melyet kellemes illata tett népszerűvé. A Dél-Európából származó dísznövény már a középkorban is nagy népszerűségnek örvendett, erős illata, mutatós megjelenése miatt. Valamikor a kolostorkertek kedvelt növénye volt.
Tenyészhely: Napos fekvésben, a laza szerkezetű, enyhén meszes talajt kedveli, fényigényes, tűző napon, de fényárnyékban is megél. Vízigénye átlagos, mérsékelten öntözzük.
Talaj: Talajok közül leginkább a mérsékelten meszes, kevésbé kötött talajokat kedveli, de egyébként nem kényes a talaj típusára.

A repcsény felhasználása:

Felhasználása: Sziklakertek, gyógynövénykertekbe ültessük, vagy cserepes növényként neveljük. Ez esetben érdemes néhány szépen fejlett növényt ősszel cserépbe ültetni, majd fagymentes és világos helyen a házban átteleltetni, és így kora tavasszal már virágzó egyedekkel büszkélkedhetünk. Már az ókorban is előszeretettel használták kertdíszítésre, és gyógynövénynek. Főként a nők számára volt nagyon hasznos, mivel méhgyulladás esetén alkalmazták. Remek társnövénye az árvácska és nefelejcs, a sárga kékkel kombinálva különösen mutatós.
Ültetés: Tavasszal és ősszel magvetéssel szaporítható, nyáron zölddugványról. Kétnyári virág, ami azt jelenti, hogy az első évben vetjük és majd csak a második évben hozza illatos virágait. A kétéves növények fejlődésük első esztendejében csak a gyökérzetüket és vegetatív hajtásrendszerük alapelemeit fejlesztik ki, majd egy téli nyugalmi periódus/áttelelés után a következő évben virágoznak és hozzák létre termésüket, szaporító magjaikat. A magokat május-júniusban célszerű vetni, a palánták pedig nyár végén, ősz elején végleges helyükre ültethetők. Az elszóródó, érett magok maguktól is kikelnek. Tél végén beltérben nevelt palántákat a fagyveszély elmúltával lehet kiültetni.
Betegségei, kártevők: Nagyon hideg teleken a kiültetett növény károsodhat, ami megelőzhető, téli takarással vagy cserépbe ültetve teleltetőhelyen. Betegségek általában nem károsítják, kártevők közül néha gondot okozhatnak a csigák.
Megjegyzés: Az eredeti vadvirágnak a hazai flórában van magyar változata – Erysimum odoratum – magyar repcsény névvel. Védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft. Virága kénsárga, szimpla.