Miért kell foglalkozni a talajtakarással?
Talajtakarási módszerekre elsősorban az új kertekben és konyhakertekben van szükségünk, amikor a betelepített növényeink még kicsik, ezért közöttük üres részek ásítoznak, ami ráadásul nem túl szívderítő látvány. (A növények ültetési távolságával ebben a cikkben foglalkoztunk.) A szabadon maradt területeken, inkább előbb, mint utóbb, megjelennek a gyomok, a talaj gyorsan kiszárad, felforrósodik, azaz olyan helyzet jön létre, ami enyhén szólva sem ideális a növényeinknek.
Beállt kertek esetén a kifejlett növények már rendszerint elég lombozatot fejlesztenek ahhoz, hogy védjék, árnyékolják a talajt. Az ilyen helyeken a talajtakaró növények maguktól is megjelenhetnek, pl. a madarak révén, azaz a beállít kertekben a talajtakarás kisebb gondot jelent, mint az újaknál.,
Tehát talajtakarásra a talaj védelme miatt, és ennek folyományaként elsősorban a növényeinknek van szüksége, de az összkép is kedvezőbb, mintha csupaszon hagynánk a szabad felületeteket.
Több módszer is létezik a talajtakarásra, ezért sorba vesszük ezek előnyeit, és esetleges hátrányait.
Talajtakarási módszerek
Kapálás
A legősibb megoldás a talajtakarásra a kapálás. Ilyenkor a talaj felső rétegét elválasztjuk az alatta levőtől, így létrejön egy felső, morzsalékos réteg, ami ugyan hamar kiszárad, de védi az alatta lévő részt a napsütéstől, a fokozott párolgástól és a széltől is. A kapálással, amit az esőzést, vagy a locsolást követően pár nappal végeztek, beáldozzuk a felső talajréteget a takarásra. Ez a módszer a legolcsóbb, de fáradságos, és nem védi a gyökérzetet a túlhevüléstől. Akkor alkalmazzuk ezt, ha semmi másunk nincs, jó módszer konyhakertbe, de a díszkert ettől nem lesz sokkal vonzóbb.
Talajtakarás növényekkel
Ez a talajtakarási módszer számtalan lehetőséget rejt. Kifejezett előnye, hogy természethű, látványos, és barátságos, azaz díszkertbe illő. A megfelelő fajta kiválasztása azonban körültekintést igényel, hiszen a talajtakaró növényből sokat kell telepíteni, és egyes fajták akár túl is terjedhetnek a szükségesnél. A választási szempontokat később egy másik cikkben fejtjük ki.
Talajtakarás szerves, lebomló anyagokkal
Szerves anyagokkal történő mulcsozás kifejezetten környezetbarát talajtakarási módszer, nem viszünk be idegen anyagot a kertbe, megjelenésük barátságos, természetközeli. Az alábbi anyagok jöhetnek szóba:
- fenyőkéreg (elég költséges)
- szalma (nehezen beszerezhető)
- fűnyesedék (rendszeresen rendelkezésre áll szinte minden kertben)
- elhullott lomb, tűlevél (rendszeresen rendelkezésre áll szinte minden kertben)
- kartonpapír (nem túl dekoratív, eldugott részeken jó megoldás, olcsó)
- faapríték (ha van a közelben asztalos műhely)
- kókuszpaplan (elég költséges, messziről jön)
A szerves talajtakarók remekül védik a talajt az eróziótól, hűvösen tartják a gyökérzet környékét, segítik a talajéletet. Idővel mindegyik lebomlik, valamelyik gyorsan (pl. fenyőkéreg) van, amelyik kifejezetten lassan, pl. szalma. A hátránya ennek a talajtakarási módszernek, hogy időnként fel kell újítani őket. Idővel újabb, frissebb réteget kell ráhordani, ami törődést igényel. Gond lehet a szerves talajtakarással, hogy nem csak az anyag bomlása, hanem a szél is csökkenti a mulcsozásunk vastagságát.
Tipp! A lehetséges anyagok között találsz azonnali, ingyen megoldást: használd a csomagoló dobozt, amiben a növények érkeztek.
Választhatunk viszont a kertből származó anyagot is, pl. lombot, tűlevelet. Ezzel a megoldással mindjárt két legyet ütöttünk egyszerre: nem kell a leveleket elszállítani, és mint az erdőben, egyre vastagabb avart hozunk létre, ha azokat helyben hagyjuk. Igazán nem is értem, hogy miért kell a kertből a lombot eltakarítani, és manapság elszállítani. Talán abból a régi beidegződésből, hogy a lehullott levélzeten számtalan kórokozó marad a kertben. Ha valóban beteg volt a fa, akkor persze jobb a lehullott levélzetet eltüntetni, de a dísznövényeink jelentős részével ilyen gond biztos nincs. A lomb alkalmazása biztosan több előnnyel jár, mint hátránnyal. (Lásd felső, bevezető kép.)
A lombbal való talajtakarás új kert esetén megfelelő növényzet híján nem megoldás, ilyenkor hozatnunk kell valami mást, a legtöbbször fenyőkérget, kókuszpaplant, szalmát. Az azért könnyen belátható, hogy némileg furán hat mindegyik, mondhatnánk azt is hogy idegenül mutat egy évelőágyásban a fenyőkéreg, de még mindig jobb, mint anélkül.
Talajtakarási szervetlen, nem lebomló anyagokkal
Kevéssé ismert talajtakarási módszer a szervetlen anyagok használata. A szervetlen anyagok időtállóak, nem kell felújítani őket. Ilyenekben érdemes gondolkodni mint kavics, zúzalék, cserép, pala, stb. A kavicskertek a sziklakertek egyik megvalósítási formája. A vastag kavicsréteg pont ugyanazt a hatást biztosítja a talajnak, mint bármelyik lebomló mulcsozási módszer. Imádják a sziklakerti növények.
Egyéb anyag nem alkalmas kiskertbe, még az egyre elterjedtebb agrofólia sem, ami ipari felhasználásra készült; a kiskertben nincs helye. Főleg akkor, ha környezettudatos megoldásokat keresünk.
Tipp! Bármelyik anyagot is választjuk, a lényeg a vastagságon van. Minden mulcsozás legalább 8-10 cm vastag legyen, így tudja kifejteni a kellő hatást.
Ha további kérdésed van a talajtakarási módszerekkel kapcsolatban, kérem tedd fel a hozzászólás rovatban. Ha valamelyik módszert már próbáltad, oszd meg velünk tapasztalatodat, fontos lehet másoknak is!