Zergeboglár (Trollius)
A kerti zergeboglár hasonlóan a vadon növő európai zergeboglárhoz, a boglárkafélék családjába tartozik. A kerti hibridek különböző fajok keresztezéséből származnak, télálló, lágyszárú, évelő növények. A vadon növő fajnál erősebb növekedésűek, egyre elterjedtebbek a virágágyásokban is.
Összesen 1 találat
Összesen 1 találat
A kerti zergeboglár jellemzői:
- Alak: Kissé bokrosodó, 50-120 cm magas évelő.
- Virág: A szárak végén kerek, gömbölyű virágfejecskék ülnek. Sziromlevelei hiányoznak, gömbölyűségét a széles, sárga vagy narancssárga csészelevelek összeborulásának köszönheti. Április és július között virágzik, színe fehéres-sárgától mély narancssárgáig terjedhet. Termése nagyszámú tüsző.
- Levél: A növény levelei tenyeresen szeldeltek, a szeletek osztottak.
A kerti zergeboglár felhasználása:
- Tenyészhely: A zergeboglár számára lehetőleg teljes napsütéses helyet keressünk. Félárnyékos helyen is megél, amennyiben nincs körülötte más, hanem magában áll. A szomszédos növények és fák gyökérnyomása ugyanis nem kedvez neki, ezért nem alkalmas fák alá sem.
- Talaj: A talaj lehetőleg kövér, agyagos, tápanyagban gazdag legyen, a pangóvíz nem zavarja a növényt. A természetben vizes környezetben, patakok, források mellett nő, kedveli a nedvességet.
- Felhasználása: Ideális tópartra ültetni, vagy nedves helyre, csobogó, patakocska mellé. Virágágyásban is megállja a helyét, szépen emelkedik más növények fölé. Vágóvirágnak is kitűnő.
- Ültetési időszak: A zergeboglárt kis csoportokba, egymástól kb. 30 cm-re ültessük. Szőnyegszerű, összefüggő ültetésnél m2-enként kb. 8 növényre van szükség. Ha virágzás után levágjuk az elszáradt virágokat és adunk egy kis trágyát a növénynek, akkor még egy második virágzásban is reménykedhetünk.
- Vigyázat, a növény mérgező, különösen lovakra és szarvasmarhákra veszélyes. Keserű anyagai általában elriasztják az állatokat, nem vonzó megkóstolni, lelegelni.